Mikulás, azaz Szent Miklós ünnepe december 6-a. Alakja sok kultúrában egyre szorosabban kapcsolódik a karácsonyhoz. A hagyományos ünneplés régen álarcos, jelmezes játék volt, amikor a fiatalok házról-házra jártak ijeszteni, és hosszú láncaikat csörgették. Később a Mikulás virgáccsal büntette a rossz gyerekeket, segítői voltak a manók, angyalok, krampuszok. Mára már csak ajándékot oszt a Lappföldön élő pocakos, fehér szakállas, piros ruhás Télapó, aki rénszarvasok vontatta szánon körberepüli a Földet, és a magyar néphagyomány szerint, december 5. éjjelén, az ablakba kitett csizmákba ajándékot helyez.
Karácsony jellegéhez hasonló ünnepek már korábban is léteztek. Az ókori Rómában pl. a földművelés istenének, Szaturnusznak ünnepén nagy táncos vigalmakat tartottak, amivel a fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett. A kereszténység terjedésével a pogány ünnep helyét átvette karácsony, december 25. Krisztus születésének ünnepnapja. Ilyenkor szokás, hogy pl. a templomok előtt felépítenek egy istállóra emlékeztető dekorációt, aminek kelléke Mária, József, a kis Jézus, pásztorok és a napkeleti bölcsek.
