A legrégebbi anyakönyvek az 1600-as évekre tehetők. A születésnap fontossága, a dicsőítés, az ünneplés, eleinte az uralkodók, később nagyurak jelentős eseménye volt. A felköszöntés vigasság, lakoma kíséretében zajlott, majd a XX. századtól egyre inkább szokássá vált az ünnepelt megajándékozása is.
Ma már vannak, akik számára a névnap ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a születésnap. Arról, hogy egy új névnek mikor legyen a napja, a naptárkészítők, például az egyházak döntenek, annak alapján, hogy a névnapok eredetileg is valamilyen szentnek az ünnepéhez kötődtek.
Az évforduló, vagyis egy különleges eseményről való megemlékezés, mint minden más jeles nap, alkalom az ünneplésre, bulizásra.
