A legrégebbi anyakönyvek az 1600-as évekre tehetők. A születésnap fontossága, a dicsőítés, az ünneplés, eleinte az uralkodók, később nagyurak jelentős eseménye volt. A felköszöntés vigasság, lakoma kíséretében zajlott, majd a XX. századtól egyre inkább szokássá vált az ünnepelt megajándékozása is. Ma már vannak, akik számára a névnap ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a születésnap. Arról, hogy egy új névnek mikor legyen a napja, a naptárkészítők, például az egyházak döntenek, annak alapján, hogy a névnapok eredetileg is valamilyen szentnek az ünnepéhez kötődtek. Az évforduló, vagyis egy különleges eseményről való megemlékezés, mint minden más jeles nap, alkalom az ünneplésre, bulizásra.

Luau egy Hawaii party, ahol a szórakozás, a zene és tánc a jellemző. Elengedhetetlen kelléke a jellegzetes öltözet és dekoráció, vagyis a selyemvirág, gitár, női fűszoknya, nyakfüzér. A férfiak ruházata szintén vidám, színes, jellegzetes orchideamintás. A legismertebb hawaii tánc a hula, ahol a csípő mozgása az energia szabad áramlását szolgálja, a kéz pedig a történeteket meséli. Hula a tiszta szeretet az élet minden formája iránt. Természetes minden, ami a testhez kapcsolódik, mozgás, játék, öröm, szexualitás, egészség.

Lánybúcsú, az önfeledté vált szórakozás nem csak a férfiak kiváltsága, de kétségtelenül a legénybúcsúból ered, és Angliából terjedt el. A csajok kötetlen, felszabadult bulizása mára már szinte kötelező. Célja az ara zavarba hozása, ezért a partin általában megjelenik egy chippendale táncos, vagy a menyasszonynak egy szexuális/erotikus tartamú játékban kell részt vennie. Legénybúcsú az ókori Spártában a gonosz szellemek elűzésére szolgált. A vőlegény és barátai edényeket ütöttek össze, hogy nagy zajt csapjanak. Később a cél a vőlegény legényélettől való búcsúztatása lett ezzel a mulatsággal. Ez mára általában egy szórakozóhelyen megtartott olyan baráti összejövetel, ami néha tivornyába, dorbézolásba torkollik.